Ha Soós Lajos még élne, már egy 79 éves öregember lenne. Véletlenül megtaláltuk a bűnöző sírhelyét a 252-es parcellában. Mellette pihen egykori bűntársa, György József is. A sírokra kifejezetten nehéz rábukkanni, ugyanis a temető egy olyan részlegén helyezkednek el, ahova már évtizedek óta nem temetnek halottakat. A növényzet elburjánzott, a talajt borostyán borítja, rengeteg a cserje és a fa. Csak itt-ott tűnik ki néhány sírkő. Miközben a parcellában jártunk, megjelent egy idős házaspár is.
„Itt fekszik a szeretett dédanyám. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs már, hogy mi a sírszáma, csak egy kidőlt fáról ismerem meg a nyughelyet. A halottak napja alkalmából hoztam mécsest. A sírhelyeket itt nem szükséges újraváltani, viszont nézzenek csak körbe, hogy néz ki a környezet” – mondta a Borsnak a férfi. János dédanyjától nem messze nyugszik a két többszörös gyilkos. Sírkövet kettejük közül csak Soós Lajos kapott. Még édesanyja állította neki, aki a szörnyű tettei ellenére sem tagadta meg gyermekét. Ha ma bemenne a temetkezési intézet irodájába, hogy fia sírhelyét újra megváltsa, csak annyit mondanának neki, hogy erre se lehetősége, se szüksége. A gyilkos sírja megmarad örök mementónak.
Az azóta eltelt évtizedek alatt a parcella megtelt, és kivonták a használatból. Most teljesen gondozatlan, a sírokat is csak elvétve keresik fel hozzátartozók. A természet által visszahódított területen viszont megjelentek a vadállatok. Ezt egy, az ünnep miatt a temetőben járőröző mezőőrtől tudjuk.
„Esténként sok borz és őz szaladgál itt, hiszen senki sem zavarja azokat, az őzeknek ráadásuk bőven van mit legelniük” – magyarázta az egyenruhás.
Hosszú a bűnlajstrom
Soós Lajos és tettestársai a rendszerváltás előtti idők legrettegettebb bűnözőinek számítottak. A banda vezérét György Józseffel és Németh Istvánnal együtt összesen négy ember meggyilkolásában találták bűnösnek, noha ő maga egy ötödik áldozat megölését is bevallotta. Németh István a bűncselekmények elkövetésének idejében még nem volt húszéves, ezért őt az akkori szabályozások szerint nem ítélhették halálra. A két másik elkövetőt 1980. október 1-jén a Kozma utcai börtönben felakasztották, majd a holttestüket a szomszédos temetőbe vitték.
