Egy huszonkét éves fiatal nő éppen befejezte a főiskolát és elkezdett dolgozni dajkaként, hogy fizetni tudja a számláit. Egy háromgyermekes család úgy gondolta, hogy szükségük van egy jó bébiszitterre a nehéz időkben, mivel a legfiatalabb gyermeküket, a kilenc hónapos babát veleszületett epeútelzáródással diagnosztizálták, és a kezdeti kezelés nem ment túl jól.
Amikor felvették a fiatal nőt, még nem tudták, milyen nagy hatással lesz a családra.
A család májdonort keresett a gyermek számára. Vártak és vártak, de az idő fogytán volt. Az orvosok azt mondták nekik, hogy a gyermek valószínűleg nem éli meg a második születésnapját, ha nem kap májátültetést hamarosan. A fiatal nőt megdöbbentette, amikor erről hallott.
Alig három hete volt a családnál, de már nagyon megszerette őket, főleg az aranyos kislányt. Ahogy egyre jobban megértette a helyzetet, hozott egy érzelmi döntést. Azt akarta, hogy vizsgálják meg, alkalmas-e májdonornak a kislány számára. Egyszerűen nem tudta tétlenül nézni, ami történik.
Átgondolta, majd beszélt a családdal.
Eleinte úgy gondolták, hogy a fiatal nő nem érti a helyzet súlyosságát – szervet adományozni nem olyan, mint vért adni. Ez magában foglal egy hosszú operációt, a felépüléshez szükséges időt és egy bizonyos kockázatot. „Ne akard ezt a vizsgálatot elvégeztetni magadon, ha nem állsz készen a következményekre” – mondták neki.
De kiderült, hogy a fiatal nő már utána nézett a dolgoknak. Tudta, hogy mit csinál, és komolyan gondolta. Így készült a találkozóra, hogy megvizsgálják.
A huszonkét éves fiatal nő éppen befejezte a főiskolát és elkezdett dolgozni dajkaként, hogy fizetni tudja a számláit. A háromgyermekes szülők úgy gondolták, hogy szükségük van egy jó bébiszitterre a nehéz időkben, mivel a legfiatalabb gyermeküket, a kilenc hónapos babát veleszületett epeútelzáródással diagnosztizálták, és a kezdeti kezelés nem ment túl jól.
