Egyik legszebb színésznőnk 22 évesen – Így néz ki most, 75 évesen!

Neve hallatán mai napig szinte mindenkinek mosoly fut át az arcán. Egy megmagyarázhatatlan kedvesség, harmónia sugárzik belőle, rajongással szereti, tiszteli – szinte mindenki.

Piros Ildikó Kecskeméten született 1947. december 23-án, – két nappal ezelőtt volt születésnapja –

Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes művész.

Édesapja Piros István, édesanyja Gáspár Pálma.

Édesapja korán, még 13 éves korában meghalt, innentől kezdve édesanyja nevelte.

Az ő kívánságára jelentkezett a Főiskolára. Kecskeméten érettségizett, aztán felvételizett a Színház- és

Filmművészeti Főiskolára.

Elsőre felvették. Osztályvezető tanára Várkonyi Zoltán volt, osztálytársa között volt Blaskó Péter, Bodnár

Erika, Bus Kati, Detre Annamária, Kern András, Papp János, Sunovszky Szilvia, Tóth Titusz, Verebes István,

Sipeki Tibor… – Jó osztály volt…

Piros Ildikót Várkonyi Zoltán ugyan hívta a Vígszínházhoz, de ő a Madách Színház tagja lett, és az is

maradt egészen 2007-ig.

14 éven keresztül volt a Magyar Táncművészeti Főiskola színészi játék tanára is volt.

Először 1966-ban játszott filmben, aztán a Veréb is madárban már főszerepet kapott.

Mégis egy átlagember legjobban a Magyar Televízió Szabó Magda Abigél c. regényéből készült

sorozatának Zsuzsanna nővéreként emlékszik rá.

Közel 100 színdarabban szerepelt az évek során, játszott a Veréb is madár, Gyula vitéz télen-nyáron, Hahó

Öcsi, Kakuk Marci, Macskajáték c. filmekben, természetesen nem teljes a sor.

Tévéfilmekben, sorozatokban is megcsillogtatta tehetségét, hisz láthattuk az Abigélen kívül A fekete

városban, az Egy óra múlva itt vagyok-ban, a Rózsa Sándorban, Kisvárosban.

Rendkívül harmonikus, természetes szépség, szimpatikus egyéniség.

Első férje Pintér Tamás kaszkadőr volt, akitől egy gyermeke született, ám a hetvenes évektől Huszti

Péterrel él házasságban, közös gyermekük is született.

Piros Ildikó 75 évesen
Tóthné Katica

Blogger, természetkedvelő és recept fanatikus.

Ez is érdekelhet

error: :(