Egész faluban tudják, hogy egyedülálló apa vagyok , de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam – Vannak még köztünk Ilyen emberek?

Egész faluban tudják, hogy egyedülálló apa vagyok , de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam – Vannak még köztünk Ilyen emberek?

Mindenki ismer a faluban és tudják, hogy egyedülálló apaként, de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam – Vannak még köztünk Ilyen emberek?

Mindenkit ismerek ebben a faluban, nagyon sok emberrel kimondottan jó viszonyban vagyok. Sajnos a feleségemet egy munkahelyi balesetben elvesztettem, így most egyedülálló apaként nevelem két gyermekemet. A cég fizetett nekünk kártérítést, amiből tudtunk venni egy kis vályog házat. A kártérítés csak a feleségem cégének a jóindulatából lett kifizetve, mert sajnos a saját hibájából következett be a tragédia. Én egy büszke ember vagyok, nem szoktam elfogadni segítséget senkitől. Amink van, azt mind én teremtettem meg a gyerekeim számára. Van, hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, olyankor inkább nem eszek, de nekik mindig mindenük megvan amire éppen szükségük lehet. Tegnap reggel nagy meglepetésemre egy hatalmas zsák volt a kerítésünkre felakasztva. Azt hittem először, hogy valaki a szemetét akasztotta fel. Miután levettem belenéztem és legnagyobb megdöbbenésemre a zsák tele volt mindenféle gyerek holmival. Volt abban pólóktól kezdve a rövid nadrágokon át, a téli ruhákon keresztül a cipőkig, szandálokig. Sőt még kisebb játékok és plüssök is akadtak köztük.

Mint mondtam büszke ember vagyok, de abban a pillanatban nem szégyelltem magam elsírni. Hihetetlen, hogy léteznek még ilyen emberek, akik ennyire emberségesek, és empatikusak. Köszönöm Neked és remélem kiderül ki is voltál, mert szeretném ezt megköszönni személyesen is, megölelni Téged, hiszen fényt és reményt hoztál nekem. Remélem eljut hozzád ez a bejegyzés! Kérlek Titeket osszátok meg minél többen! Horváth Viktor

 

Tóthné Katica

Blogger, természetkedvelő és recept fanatikus.

Ez is érdekelhet

A szomszédok tudják, hogy egyedülálló apa vagyok! Sajnos nagyon nehéz volt az elmúlt pár év nekünk. Annak az ismeretlennek üzennék aki tegnap ezt tette velünk:

Hihetetlen, de igaz: amit tegnap reggel találtam a kerítésünkre felakasztva, könnyekre fakasztott – Ilyen emberek még léteznek közöttünk!

Ebben a csendes faluban mindenki ismer engem, Horváth Viktort, az egyedülálló apát, aki büszkén neveli két gyermekét. Az élet nem kímélt minket: a feleségem egy tragikus munkahelyi balesetben hunyt el, és azóta egyedül viselem a gondoskodás terhét. A kártérítésből, amit a feleségem cége jóindulatból fizetett ki, sikerült vásárolnunk egy szerény kis vályogházat. De amit tegnap reggel a kerítésünkön találtam, az mindent megváltoztatott.

Büszke ember vagyok, sosem kértem segítséget senkitől. Amim van, azt magam teremtettem meg a gyerekeim számára, és ha szükség van rá, inkább én nem eszem, csak hogy nekik mindenük meglegyen. Tegnap reggel azonban valami olyat tapasztaltam, ami még engem is mélyen megérintett. Amikor kimentem a házból, egy hatalmas zsákot találtam a kerítésre akasztva. Először azt hittem, valaki csak a szemetét hagyta ott. De amikor belenéztem, meglepetésemre tele volt mindenféle gyerekruhával: pólókkal, nadrágokkal, téli kabátokkal, cipőkkel, szandálokkal. Még játékok és plüssfigurák is voltak benne.

A jóság még létezik!

Nem tudom, ki tette ezt a zsákot a kerítésünkre, de az, amit tett, mindent megváltoztatott. Abban a pillanatban, amikor a gyerekek arcára néztem, és láttam a boldogságot, amit ezek az apró ajándékok okoztak, már nem szégyelltem magam elsírni. Ez a gesztus emlékeztetett arra, hogy léteznek még emberek, akik valóban törődnek másokkal, akik képesek empátiát mutatni és segíteni, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Köszönöm, kedves idegen!

Szeretném megköszönni annak az ismeretlen jótevőnek, aki ezt a zsákot hagyta nekünk. Te hoztál fényt az életünkbe, reményt és hitet abba, hogy a nehéz időkben is léteznek olyan emberek, akik nem felejtik el, mit jelent embernek lenni. Kérlek, ha olvasod ezt, jelentkezz, mert szeretném személyesen is megköszönni neked, amit tettél. És ha nem is derül ki, ki voltál, tudd, hogy a jóságod sosem marad elfeledve.

Kérlek osszátok!

Ez a történet emlékeztet minket arra, hogy mennyire fontos a mások iránti törődés és segítőkészség. Kérlek, osszátok meg minél többen ezt az írást, hogy eljusson azokhoz, akik hasonló nehézségekkel küzdenek, és talán egy kis reményt adhat nekik is. Mert a világ tele van csodákkal – és az emberek, akik képesek ilyen csodákat tenni, köztünk járnak.

Tóthné Katica

Blogger, természetkedvelő és recept fanatikus.

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: :(