Sziasztok, muszáj megosztanom veletek ezt az elképesztő és vicces történetet! A kislányom, Hanna, most 5 éves, és sajnos eddig még nem kezdett el beszélni. Képzelhetitek, mennyire aggódtunk a férjemmel, Péterrel. Már számtalan orvosnál, pszichológusnál jártunk vele, de mindenki csak azt mondta, hogy türelem, ne aggódjunk, majd eljön az ideje. Ettől függetlenül persze, nagyon nyugtalanító volt, hogy a többi vele egykorú gyerek már rég csacsog, míg Hannától egyetlen szó sem hangzott el.
Aztán jött az a bizonyos nap, ami teljesen megváltoztatta a helyzetet. A húgom, Réka, és az új párja, Fernando, épp látogatóba jöttek hozzánk. Réka már évek óta Spanyolországban él, és most először hozta el hozzánk Fernandót. Egy igazi, életvidám, kedves spanyol férfi, aki persze nem beszél magyarul, de hát a szeretet nyelve úgyis univerzális, nem igaz?
Amikor megérkeztek, Fernando azonnal odament Hannához, aki épp a kanapén üldögélt a plüssmackójával. Fernando odahajolt hozzá, és egy kedves mosollyal mondott neki valamit spanyolul. Én persze egy szót sem értettem, de akkor, abban a pillanatban megállt bennem az ütő. Hanna rám nézett, majd visszafordult Fernando felé, és válaszolt neki.
De nem is akárhogy. Spanyolul!
Fernando valami olyasmit mondott: „Hola, ¿qué tal, preciosa?”, ami valahogy így hangozhat magyarul: „Szia, hogy vagy, szépségem?” És Hanna erre a legtermészetesebb módon válaszolt: „Muy bien. ¿Cómo te llamas?”, vagyis „Nagyon jól. Hogy hívnak?”
Én és Péter egymásra néztünk, mintha álmodnánk. Mi történik? Ez az a kislány, aki eddig egyetlen magyar szót sem mondott, és most hirtelen spanyolul beszélget egy idegennel? Mi van itt?!
Fernando persze semmit nem értett a mi döbbenetünkből, csak nevetett és tovább beszélgetett Hannával, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kérdezte tőle, hogy hány éves, mi a kedvenc játéka, mit szeret csinálni. És Hanna mindenre válaszolt. Olyan folyékonyan és természetesen beszélt, mintha egész életében csak erre a pillanatra várt volna.
Én és Péter csak álltunk, döbbenten, és próbáltuk feldolgozni a látottakat. Fernando végül megkérdezte Rékát, hogy miért vagyunk ennyire meglepve, hiszen Hanna tökéletesen beszél. Réka, akinek egyébként már sikerült elmagyaráznia neki a helyzetet, nevetve mondta el, hogy Hanna eddig még soha nem szólalt meg, se magyarul, se más nyelven.
Fernando tágra nyílt szemekkel nézett Hannára, aztán rám, és csak ennyit mondott: „De hiszen ő már beszél!” És tényleg! Csak éppen spanyolul!
Ahogy próbáltuk megfejteni, hogy mi történhetett, eszünkbe jutott Hanna kedvenc meséje, amit naponta többször is megnéz. Egy kedves, aranyos kis énekes mese, amiről mindig azt gondoltuk, hogy egyszerűen csak szórakoztató számára. De most kiderült, hogy nem csupán egy cuki mese volt, hanem valójában egy spanyol oktatóprogram gyerekeknek, amely játékos formában segíti őket a nyelvtanulásban! Az énekekkel, mondókákkal olyan alapvető mondatokat és szavakat tanítanak, mint a köszönések, bemutatkozások, és a mindennapi kifejezések.
Hanna minden nap figyelte ezt a mesét, és anélkül, hogy bárki észrevette volna, elsajátította az alapvető spanyol szókincset. Most már tudjuk, hogy Hanna nemcsak hogy beszél, de egy teljesen más nyelven kezdte meg a kommunikációt!
Amikor visszamentünk a pszichológushoz, hogy megosszuk vele ezt a történetet, ő csak hangosan nevetett. „Na, ez tényleg nem mindennapi,” mondta mosolyogva. „Úgy tűnik, Hanna egyszerűen csak nem talált magának kihívást a magyar nyelvben!”
Most ott tartunk, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Tanítsuk tovább spanyolul? Próbáljuk meg ismét a magyar nyelvet is bevezetni? Egy biztos: Hanna nyelvi tehetsége minden képzeletünket felülmúlta, és ki tudja, mit tartogat még a jövő!
Az biztos, hogy most egy olyan fordulóponthoz értünk, amit álmunkban sem gondoltunk volna. 😄
