Ma valami igazán különleges történt a piacon, ami még most is könnyeket csal a szemembe – de jó értelemben!
Egy átlagos hétköznapon a piacon sorban állva láttam egy idős nénit. Egyszerű ruhát viselt, egy régi zöld sálat tekert a nyaka köré, fején lila kötött sapka volt, kezében pedig egy nagy fonott szatyor. Látszott rajta, hogy megfontoltan vásárol, talán minden forintot számolgat. Előtte egy elegáns, jól öltözött nő vásárolt nagy adagokat: csirkehúst, pulykát, felvágottakat – mindent gondosan átválogatott.
Mikor a néni sorra került, halkan kérdezte az eladótól: „Van fagyasztott szárny? Vinnék két csomaggal.” Az eladó kedvesen megjegyezte, hogy a friss hús most akciós, de a néni ragaszkodott a fagyasztotthoz, mert „abból pörkölt lesz, azt az ember nagyon szereti.”
Az ablak mögött álló férfi kiszolgáló ekkor rájött, mennyire fontos ez a vásárlás a néninek. Először tréfásan felajánlotta, hogy vigyen combot és mellet is, de aztán megértette a helyzetet. Fogta a nejlonszatyrot, először a szárnyakat rakta bele, aztán combokat, majd hatalmas csirkemelleket is, bőven többet, mint amit a néni kért. Nem mérte le pontosan, csak odaszólt: „Ahogy kérte, két kiló, 2700 forint!” Pedig a hús valójában csak 3000 forint volt.
Az eladó átvette a néni remegő kezéből a pénzt, majd visszaadott egy ötszázast, és már hívta is a következő vásárlót, mintha mi sem történt volna.
Ez az apró gesztus megmutatta, hogy mennyire számítanak az emberséges pillanatok. Lehet, hogy a férfi számára nem tűnt nagy dolognak, de az idős néninek biztosan sokat jelentett. Ez az a fajta történet, amit érdemes megosztani, mert emlékeztet arra, hogy mennyire fontosak a kis kedvességek a mindennapokban.
