A zöld mozgalom egyre inkább előtérbe kerül a mindennapi életünkben, és sokan az idősebb generációt hibáztatják azért, hogy nem tettek eleget a környezet megóvása érdekében. Erzsébet, egy idősebb hölgy, aki saját tapasztalatait osztja meg, szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy valójában mennyi mindent tettek a fenntarthatóságért anélkül, hogy akkoriban „zöld” címkét ragasztottunk volna rá. Erzsébet egy levélben leírta, hogy mi történt vele nemrég egy szupermarketben, és mi erről a véleménye:
„Nemrég a helyi szupermarketben jártam, ahol egy fiatal pénztáros hölgy javasolta, hogy inkább a saját táskáimat használjam a vásárláshoz, mivel a műanyag zacskók nem túl környezetbarátak. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”. Ez elgondolkodtatot, aztán mesélni kezdtem neki a régi időkről, amikor még nem voltak divatban a „zöld” megoldások: számos olyan dologra emlékeztem, amelyeket a fenntarthatóság érdekében tettünk anélkül, hogy ezt kifejezetten „zöldnek” neveztük volna.
Régen például visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba, ahol azokat újratöltötték és újrahasznosították.
Nem is beszélve arról, hogy gyalog jártunk a boltba, és nem használtunk mindig autót még a rövidebb utakra sem. És igen, akkoriban még nem volt szó „zöld” mozgalomról.
A gyerekpelenkát is kimostuk, hiszen nem volt eldobható változat. A ruhákat pedig szárítókötélen szárítottuk, és nem pedig energiazabáló gépben.
És akkor még nem is említettem azt, hogy az emberek nagy része nem használt elektromos gépeket a konyhában. Kézzel kavartuk az ételt, és nem vettük annyira magától értetődőnek, hogy mindennek árammal kell működnie.
Sokszor régi újságpapírba csomagoltuk azokat a törékeny tárgyakat, amiket postán kellett küldenünk, és ez is egyfajta újrahasznosítás volt.
Régen az emberek inkább többet buszoztak, bicikliztek vagy gyalogoltak, mintsem mindig az autót választották volna.
És igen, nem volt annyi konnektor a falon, ahogy ma szinte mindenhol látni. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk.
Vagy például a tollak. Ezeket újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy egyből újat vettünk volna.
Azért mesélek mindezekről, mert bár nem említettük a „zöld” szót, mégis rengeteg apró lépést tettünk azért, hogy környezettudatosabbak legyünk. És talán ezek a régi, de még mindig fontos tanulságok segíthetnek a jelenben is.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?”
Ha ezzel egyetértesz, oszd meg ezt az üzenetet másokkal is, hogy lássák, mennyire fontosak ezek a régi tapasztalatok és tanulságok még ma is.
