A férjem elutasítja az újramelegített ételeket. Ami reggel elkészült, az ebédre már nem jó neki. Csak frissen készített ételt hajlandó enni, és mindig új fogást kell tálalnom, különben meg sem kóstolja. Ez azt jelenti, hogy szinte egész nap a konyhában töltöm az időmet.
Lehetetlen úgy főzni, hogy több napra elegendő legyen, hiszen minden étkezéshez külön készítek valamit. Csak az ad némi megnyugvást, hogy a munkába legalább szendvicset hajlandó vinni.
Minden reggel jóval a férjem előtt kelek, hogy legyen ideje friss reggelit és ebédet készíteni. Ebédre olyasmit kell adnom neki, amit hidegen is lehet enni, mivel a melegített étel szóba sem jöhet. Amikor hazajövök a munkából, egyenesen a konyhába indulok, hogy elkészítsem a vacsorát, ami éppen időben legyen, mire hazaér. Ez a napi rutinom, és a hétvégéim is ugyanígy telnek.
Ha több időm lenne, talán nem lenne ekkora teher a főzés. Én is dolgozom, fáradt vagyok, és otthon egy újabb műszak vár rám. Sokszor próbáltam megbeszélni a dolgot a férjemmel, de ő egyszerűen nem érti, mi a probléma. Mindig azt mondja, hogy az édesanyja is így főzött, és mindig mindennel elkészült időben. Az anyja soha nem adott nekik előző napi ételt. Az igazság az, hogy az ő anyja nem dolgozott. Tudom, hogy a helyzet részben az én hibám is, mert nem állítottam fel határokat a kezdetektől.
Kimerültem attól, hogy folyamatosan a konyhában legyek, és azon gondolkodjak, mit főzzek. Belefáradtam, hogy a férjem különös szokásaihoz igazodjak. Nem hiszem, hogy a főzés az életem célja lenne, és rémülettel tölt el a gondolat, hogy mi lesz, ha gyerekünk is lesz.
Oszd meg a véleményed!
