A családdal a Balatonnál nyaralunk, és csak jól akartuk érezni magunkat.. Viszont NEM sikerült.. Szavakat sem találok a történtek után:

Egy különleges élmény tanúja voltam, ami óta nem tudom abbahagyni a könnyeim törölgetését.

A Balatonnál vagyok, és figyelem az embereket, a viselkedésüket és a különböző dolgokra adott reakcióikat.

Sok ember jóízűen eszik, és a maradék ételt egyszerűen kidobják a kukába, mert már nem kívánják elfogyasztani. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, és nem mindenki ért velem egyet, de szerintem érdemes lenne megpróbálni…

Mi lenne, ha az emberek nem a kukába dobnák ki az ételt, hanem egy kijelölt asztalra helyeznék el?

Természetesen olyan távolságra, hogy ne zavarja senkinek a kényelmét, de elérhetővé tenné a rászorulóknak, akik nem ettek aznap.

Nem akarok Teréz anya lenni, de tehetnénk többet egymásért.

Azért is írom ezt, mert a nap folyamán, miközben árultam, láttam egy fiatal hajléktalant, aki nézte, ahogy mellette kidobják az ételt a kukába, és senki nem ajánlotta fel neki. Szomorú volt látni, ahogy kivette a kukából, és jóízűen megette.

Engem megrázott ez az eset, és úgy döntöttem, hogy a megmaradt töltött lángosomat és bablevesemet felajánlom neki.

Odamentem hozzá, és megkérdeztem, elfogadja-e. Lesütött szemmel válaszolta, hogy igen.

Majd felemelte a fejét, és könnyes szemmel mondta:

„Igen, köszönöm, nagyon hálás vagyok érte.”

Bár ő nem tudta, de készítettem róla egy fotót. Sokkal többet tudnánk segíteni egymáson, mi emberek. Köszönöm, hogy elolvastad, és bocsánat, hogy hosszú lett.

Ákos B.

Író, álmodozó, blogger

Ez is érdekelhet

error: :(