Nemrég a barátnőm épp a garázsukban tett rendet, amikor előkerült egy régi kenyértároló, ami még a szüleitől maradt meg. Tele volt szerszámokkal, és már évek óta porosodott a sarokban. Ő azt mondta, ideje megszabadulni tőle, de én rögtön láttam benne a potenciált, és elkértem, hogy megmentsem.
Gyerekkoromban nekünk is volt egy hasonló kenyértartónk, így nosztalgiával gondoltam vissza rá, amikor megkaptam. Alig vártam, hogy nekilássak a felújításnak, bár ahogy elkezdtem tisztítani, bevallom, kételkedtem abban, hogy sikerül majd rendbe hozni.
Elsőként kifújtam belőle az összegyűlt port és koszt, majd alaposan lemostam vízzel. Ekkor vált világossá, mennyi munka vár rám: az alja rozsdás volt, és többször is újrafestették az évek során. Először le kellett szednem a régi festékrétegeket. Beszereztem egy festéklemarót, és több lépésben letisztítottam a felületet.
Ezután forró vízzel leöblítettem, majd egy antibakteriális tisztítószerrel fújtam le, hogy minden szennyeződéstől és baktériumtól megszabaduljak. Csiszolópapírral is végigdörzsöltem, majd egy rozsdagátlóval kezeltem, hogy tartós legyen. Végül egy nagy teljesítményű autómosóval is átfújtam, hogy a legapróbb részecskéket is eltávolítsam.
A festéshez egy fehér festékszórót választottam, és több rétegben fújtam le a kenyértárolót.
A végeredmény tiszta és újszerű lett, mintha csak most vettem volna a boltból.
A végén barna akrilfestékkel egy stencilen keresztül készítettem rá egy feliratot, ami még stílusosabbá tette.
A fogantyúkat a férjemmel együtt készítettük el fából.
A kenyértároló eredeti fogantyúi kidomborodtak, ezért a belső oldalukra mélyedést vágtunk, majd csavarokkal rögzítettük az új fogantyúkat.
Amikor a barátnőm meglátta a végeredményt, teljesen elámult, és rögtön kérte, hogy adjam vissza neki a felújított kenyértárolót, mert neki az nagyon fontos családi emlék… Végül úgy döntöttem, visszaadom neki. Így sajnos csak a képek maradtak meg, köszönök minden kedves szót!
