A mai rohanó világban talán ritkaságszámba megy, amikor valaki a hivatását valóban szívügyének tekinti. Az egyik orvos most bebizonyította, hogy léteznek még olyan szakemberek, akik minden körülmény ellenére kiemelkedő elhivatottsággal végzik munkájukat.
Az eső zuhogott, az utak elárasztva, és a forgalom teljesen megbénult. A dugóban rekedt autók között egy orvos ült, akinek életbevágóan fontos műtétre kellett volna időben odaérnie. A páciense már elő volt készítve, a csapat készen állt, de a városi közlekedés teljesen megbénult a víz által elárasztott utakon.
Az orvos ekkor nem habozott. Tudta, hogy nem várhat arra, hogy a forgalom meginduljon. Kisétált az autójából, és futni kezdett. Hátrahagyta járművét, és 45 percig megállás nélkül futott, hogy elérje a kórházat, ahol egy páciens már rá várt egy fontos műtét előtt. A helyzet nem tűrt halasztást, hiszen a beteg már órák óta nem ehetett, és ha az orvos nem ér időben oda, az egész napi ütemterv eltolódott volna, hosszú várakozást és további kellemetlenségeket okozva minden páciensnek.
Az orvos végül beért a kórházba, gyorsan átöltözött, és rögtön kezdhette is a műtétet. A beavatkozás zökkenőmentesen zajlott, a beteg pedig gyorsan felépült. Az orvos hősies kitartása nélkül azonban ez a történet egészen másképp alakulhatott volna.
Ez a nem mindennapi történet felhívja a figyelmet arra, hogy az elkötelezettség és az odaadás milyen messzire képes elvinni egy embert, még a legnagyobb akadályok ellenére is. Az orvos szavai is ezt tükrözik: „Nem várhattam tovább, a betegek érdeke mindennél fontosabb.”
