Tegnap délután kihasználva a jó időt kimostam az ágyneműket, majd kitettem őket száradni az erkélyre. Miközben pakoltam fel a mosott holmikat, az erkélyről letekintve, egy idősebb férfit pillantottam meg, amint a járdán feküdt mozdulatlanul. A férjem kiabáltam, hogy rohanjon le az utcára és nézze meg, mi baja lehet neki! Addig amíg a párom felöltözött és leért, legalább hatan mentek el mellette anélkül, hogy bárki is odament volna hozzá.
Mire odaért, pont akkor állt meg egy másik úriember is. Mint kiderült, az onkológiáról tartott hazafele, mert rosszindulatú daganattal műtötték nemrégiben és jelenleg kemót és sugárkezelést kap de mivel nem lakik messze, ezért bejár a kezelésekre. Hazafele igyekezett amikor a nagy melegben hirtelen rosszul érezte magát, szédülni kezdett, erőtlenné vált és összeesett. Elmesélte, hogy a kezelések hatására, néha rosszullét szokott rátörni, ami azután nem sokra rá el is múlik. A párom kérdezte, hogy ki az akit esetleg értesíteni tudna?
Azt mondta egyedül él, a felesége 4 évvel ezelőtt elhunyt, a fia Németországban él, a lánya pedig 200 km-re vidéken, úgyhogy igazándiból nem nagyon van kit értesíteni. Azt mondta, ha segítenek hazakísérni, akkor azt megköszönné, majd otthon lepihen egy kicsit és utána már jobb lesz. Természetesen a férjem és a másik úriember (aki mint aztán kiderült Gábor), hazakísérték! A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy amíg az idős férfi a földön feküdt, senki meg nem állt és kérdezte meg, hogy mi a baja! Azt hitték a mellette elsétálók, hogy részeg! Hallotta is a bácsi, ahogy megjegyzést tesznek rá! Micsoda egy eltorzult világ ez? Abszolút nem figyelünk már oda a másikra, ha látunk egy földön fekvő embert, akkor az egyből részeg……fel sem merül az emberekben, hogy talán segítségre lehet szüksége! Elszomorító, hogy idáig jutottunk…. Kérek oszd meg ezt a cikket, hogy minél több emberhez eljuthasson ez a történet! Köszönettel: Ági
