Martin 1975-ben született. 12 éves volt, amikor torokfájással ment haza az iskolából. Ártalmatlannak tűnő betegségnek látszott, de nem gyógyult meg, egyre gyengébb lett, majd kómába esett.
Négy évvel később, 16 évesen ébredt fel, a következő 8 évet pedig éber kómában töltötte, vagyis teljesen eszméleténél volt, csak épp egy teljesen lebénult testben. Ezt azonban rajta kívül akkor még senki sem tudta.
Az orvosok sem fedezték fel, hogy mindent lát és hall.
Az édesapja minden nap hajnali 5 órakor kelt, felöltöztette, betette a kocsiba, és elvitte egy speciális gondozóközpontba. 8 órával később érte ment, hazavitte, megfürdette, lefektette, és beállította az ébresztőt, hogy 2 óra múlva ne felejtse el megfordítani, nehogy felfekvése legyen.
A család 12 évig élt így. Martin édesanyja, tisztán emlékszik egy pillanatra, amikor a fiára nézett, odahajolt hozzá és a fülébe súgta: „Remélem, meghalsz.” Természetesen nem tudhatta, hogy a fia minden szavát érti, és utólag azt nyilatkozta: „Tudom, hogy szörnyű dolog ezt mondani. Csak valamiféle megkönnyebbülést akartam.”
Martin még valószínű ma is örök fogságra kárhoztatva élne, ha nővére nem veszi észre, hogy a fiú kommunikálni szeretne, és valójában ébren van.
Az orvosok ma is találgatják, mi lehetett a baja, valószínűleg egy gombás fertőzés okozta állapotának romlását. Csodával határos módon azonban felépült, bár beszélni csak gép segítségével tud.
Azóta megtalálta élete szerelmét, megnősült, gyereke lett és sikeres vállalkozást indított. Motivációs előadásokat is tart:
