„Egy szegény özvegyasszony, aki házról házra koldult, eljutott egy gazdag ember ajtajához. Bekopogott, és a gazdag ember megjelent az ajtóban.
- Ne haragudjon, én egy szegény özvegyasszony vagyok, és van két gyerekem, akik éhesek. Ha úgy gondolja, hogy tud segíteni, kérem, segítsen!
Az ember körülnézett, próbált valamit adni neki, de nem talált semmit.
- Bocsásson meg, de nincs semmi nálam a házban – mondta.
Az özvegy megköszönte, és elindult egy másik ház felé.
- Várjon egy kicsit!
Az ember elment az íróasztalához, vett egy csekket és kitöltötte, majd odament az asszonyhoz, és átadta neki, mondván:
- Menjen el bármelyik bankba ezzel a csekkel, és vegye fel az összeget.
Az asszony írástudatlan volt, és soha életében nem látott csekket.
Átvette a csekket, megköszönte, majd magában azt gondolta:
- Ez csak gúnyolódik velem, egy egyszerű papírt adott.
Eltelt néhány nap, és nem ment el a bankba.
Egy nap bátorságot vett, és megmutatta egy barátjának a csekket.
A barátja így szólt:
- Menj el a bankba
Ezután az özvegy elindult a bankba.
A pénztáros megnézte a csekket, és azt mondta az asszonynak, hogy 50 ezer forintot ér.
Annyira megdöbbent a nagy összegetől, hogy szóhoz sem jutott.
Úgy gondolta, hogy az ember hibázott, ezért elhatározta, hogy visszaadja a csekket.
Egyenesen a gazdag ember házához ment, becsengetett, és az ajtóban megjelent a férfi. Az asszony azt mondta:
- Elnézést, de a csekken szereplő összeg túl sok! Nem érdemlek ennyi pénzt, azt hiszem, tévedett!
Amikor az ember ezt meghallotta, azt mondta:
- Bocsásson meg, tévedtem, és elvette a csekket, majd hozzáírt egy nullát az 50 mögé.
Átadta a csekket, és azt mondta:
- Menjen vissza a bankba, bizots lehet benne, hogy ezúttal nem tévedtem!
Ez az alázatosság eredménye!”, hangzik az érzelmes történet.
