Egy alkoholista anya lakik a háztömbünkben. Sajnáltam a lányát, és próbáltam segíteni neki…

Egy diszfunkcionális család él a háztömbünkben. Nem a szegénységük a probléma, hanem a szülők alkoholizmusa. Ebben a lakásban folyamatosan veszekedések, balhék vannak

Minden nap új „barátok” érkeznek hozzájuk. A rendőrök nem egyszer meglátogatták őket. Viták, veszekedések mindennaposak. 

Mi, szomszédaik, belefáradtunk ebbe. Félünk egyedül hagyni a gyerekeinket. Ki ismeri ezeket az embereket.

De leginkább a lányukat sajnálom. Édesanyja, aki alkoholista, nem törődik vele. A gyermek piszkos ruhát visel, és gyakran nem az időjárásnak megfelelően öltözik. A lány állandóan éhes.

 A szomszédok úgy etetik, mint egy kóbor macskát. Hogy a gyámhatóság miért nem oldja meg ezt a kérdést, arról fogalmam sincs.

Egy nap nem bírtam ki. Meghívtam a lányt a házunkba. A lány félénken beleegyezett. Otthon bemutattam a lányomnak, Máriának. A lányom aktív gyerek. Azonnal hívogatni kezdte vendégét játszósarokba. Amíg a gyerekek játszottakl, én ételt készítettem.

Megetettem a lányt, majd felajánlottam neki, hogy elvigye Mária néhány régi ruháját.Valéria, így hívták a lányt, elpirult. Nekem úgy tűnt, hogy a gyerek nincs hozzászokva ahhoz ha valaki kedves vele. 

A lányommal meggyőztük, hogy fogadja el, és holnap jöjjön át újra. 

Valentina először nem jött, de három nap múlva megjelent. Megint megetettem a lányt, és hagytam, hogy játsszon a lányommal. Idővel Valika odaszokott hozzánk. Volt, hogy éjszakára is maradt. 

Az anyja nem aggódott gyermeke miatt. Még csak meg sem kérdezte, hogy hol van.

Valki anyjával csak rosszabb lett a helyzet. Megtörtént, amitől mindenki fél, a balhé tettlegességig fajult és késelés történt az alkoholizáló társaságban. Vali nálunk volt – még jó, hogy nem látta ezt a szörnyűséget.

Végül a gyámhatóság érdeklődni kezdett e nő iránt. Gyorsan megfosztották a gyámságtól, és átmenetileg hozzánk került a kislány. 

A gyerek fokozatosan bontakozott ki. Magánórákra kellett beíratnunk és alapismereteit fejlesztenünk. Tíz évesen Valika alig tudta megkülönböztetni a betűket.

A lány felnőtt, nagyon jól tanult és gyorsan fejlődött. Soha nem hagyta el Mariámat. Húgának és legjobb barátjának tekintette. A lányom ugyanolyan melegen bánt Valikával..

Most a lányaim felnőttek. Maria huszonhárom, Vali huszonegy éves. Szép, okos lányok. Bekerültek az egyetemre.

Maria újságírónak tanul, Vali pedig szociális munkásnak. Olyan családoknak szeretne segíteni, mint amilyenben felnőtt. Azt mondja, szerencséje volt, és rettenetesen fáj neki, hogy több ezer gyermek van ma is abban a helyzetben amiben ő élt. 

És örülök, hogy akkoriban segítettem neki. Mert tudom, hogy most ő fog segíteni valaki másnak. Így fejlődik a világ. Köszönöm ha megosztod. 

Címlapkép: illusztráció

Tóthné Katica

Blogger, természetkedvelő és recept fanatikus.

Ez is érdekelhet

error: :(