Az alábbi esetet az interneten találtuk nektek, és röviden összefoglaljuk:
Egy magyar megyeszékhelyen, egy üzletközpontban, egy 4-5 éves kislány arról próbálja meggyőzni az édesanyját, hogy vegyenek meg valamit. Aki a történetet leírta, azt már nem hallotta, hogy mit, de ez nem is annyira lényeges.
Azt azonban jól hallotta az illető, hogy a gyermek folyamatosan követelőzik, anyukája pedig szakadatlanul hárít, megőrizve lélekjelenlétét. A kislány egy ponton bevágja a hisztit, az anya pedig úgy tesz, mintha mindez meglepné, és felhúzott szemöldökkel tekint a kicsire.
Bár a tömeg figyelmét is lassan felkelti jelenet, az anya még mindig rendkívül kitartóan csak néz a gyermekére. Az anya csak néz és néz, miközben a kislány a fenekére esik, és bőgve folytatja a követelőzést. Ezután hanyatt vágódik, és kézzel lábbal kalimpál, mintha hóangyalt akarna csinálni.
Az anyukája azonban továbbra is higgadtan néz rá. Kedves, nyugodt hangon, fölé hajolva vagy csak annyit mond: – “Na, most aztán végképp nem vagy alkupozícióban!” majd hátat fordít a gyermeknek, és továbbsétál.
A kislány megdöbbent arccal nézi, hogyan távozik édesanya, majd szép csendesen felkel, és szótlanul utána kullog. Ebben a pillanatban elképzelni sem tudja, hogy mennyire szerencsés, hogy ilyen anyukája van!
És hogy mi a tanulság? A hétköznapokban is adódnak nehéz helyzetek, amit a legtöbb ember nem tud higgadtan és megfelelően kezelni… Azonban türelemmel és humorral, szeretettel kezelve a legnehezebb helyzetek is elrendezhetők!
Neked mi a véleményed?
