A nagyszülők gyakran arra törekednek, hogy a lehető legjobban elkényeztessék unokáikat, néha azonban túllépnek egy határt, amikor megpróbálják átvenni a szülők szerepét és a saját szabályaikat alkalmazni.
A történetünk középpontjában egy család áll, ahol a nagymama gyakran marad otthon az unokájával, mivel a szülők, akik az egészségügyi szektorban dolgoznak, hosszú órákat töltenek a munkahelyükön. A nagymama készséggel vállalta, hogy gondoskodik az unokája vacsorájáról azokon az estéken, amikor a szülők nem lehetnek otthon.
Egy este, amikor a szülők kivételesen korán értek haza és maguk készítették el a vacsorát, az unoka, Zsuzsi, könnyek között panaszkodott nekik. Elmondta, hogy az elmúlt hetekben rendszeresen éhesen kellett lefeküdnie, mert a nagymama mindig olyan ételeket készített, amelyek tartalmaztak gombát, annak ellenére, hogy tudta, Zsuzsi utálja azt. Ha Susie nem volt hajlandó megenni ezeket, a nagymama arra utasította, hogy „fogadjon szót”, különben éhesen marad.
Az incidens után a szülők szembesítették a nagymamát, aki védekezve azzal érvelt, hogy ez csak egyfajta „nevelő célzatú szeretet” volt részéről. Emellett még azzal is vádolta a lánya anyját, hogy nem fektet elegendő figyelmet a gyermekére a karrierje miatt. A vita hevében a nagymama végül elhagyta a családi otthont, miközben sértő megjegyzéseket tett.
A családtagok és a közeli rokonok között heves vita alakult ki az események után. Sokan bírálták a szülők döntését, hogy kiutasították a nagymamát, de a közösségi média felhasználói általában támogatták őket, hangsúlyozva, hogy a gyermek jóléte és érzelmi biztonsága a legfontosabb. Sokan javasolták, hogy beszéljenek alaposan Zsuzsi-val arról, hogy a nagymama más területeken is alkalmazott-e hasonló nevelési módszereket.