Ötvenkét évig voltak házasok, és ötvenkét év alatt egyetlen napot sem töltöttek külön. Amikor tudták, hogy közeleg a vég, az volt a kívánságuk, hogy az utolsó pillanatig foghassák egymás kezét. Lynne és Chris Johnson így költözött el az árnyékvilágból egy angliai hospice házban.
– Egy napon tejszállítás közben megpillantotta anyát, aki a kertben teregetett, és onnantól minden alkalommal úgy intézte a munkáját, hogy találkozzon vele. Anya tudta, hogy melyik időpontban érkezik, és azon a napon mindig a legszebb ruháját viselte a ruhateregetéshez – mondta el lányuk, Julie a Derbyshire Timesnak.
Randevúzni kezdtek, és szerelmük gyümölcse, a fiuk, Garry már azelőtt megszületett hogy 1972. június 3-án hivatalosan is összekötötték az életüket. Egy évvel később jött világra Julie. A pár 47 évig élt együtt boldogan ugyanabban a házban, Lynne nyugdíjba vonulása előtt kórházi gondozóként dolgozott, Chris pedig buszsofőr volt, és a munkán kívül soha nem töltöttek külön időt.
– Igazi lelki társak voltak, mindig, mindent együtt csináltak – tette hozzá a lány.
2023-ban azonban a férj megbetegedett, és az orvosi vizsgálat eredménye lesújtó volt: bél- és másodlagos májrák. Eleinte a hitvese vigyázott rá, de decemberben ő is lebetegedett: görcsrohamok törtek rá, és kiderült, agydaganata van.
Mindkettőjüket otthon ápolták a családtagjaik, de elérkezett az idő, amikor ez már kevésnek bizonyult, szakellátásra szorultak. Ekkor költöztették őket Old Bramptonba, az Ashgate Hospice házba, és kívánságuknak megfelelően egy szobába kerültek, egymás mellett feküdtek.
– Minden viharos gyorsasággal történt, el sem tudom képzelni, mit éreztek volna, ha nem sikerül elintézni a közös szobát. De szerencsére az Ashgate személyzete rendkívül készséges és gondoskodó volt – emlékezett Julie, aki szerint a pár egymás kezét fogva feküdt szinte egész nap.
Így volt ez akkor is, amikor Lynne február 13-án , 69 évesen meghalt, Chris ott volt mellette, és az asszony utolsó leheletéig vigasztalta. Alig több mint egy héttel élte túl imádott társa halálát. Julie biztos benne, hogy az apja a felesége után halt.
– Számára nem volt már értelme ez életnek, többé nem evett és nem ivott. Teljesen összetört a szíve, amikor anya meghalt, és feladta a küzdelmet. Nem hiszem, hogy meghalt volna aznap, ha anya még élne. Borzalmas volt elveszteni ilyen rövid idő alatt mindkét szülőnket, de vigasztaló a tudat, hogy teljesült az utolsó kívánságuk, a végsőkig együtt voltak, úgy ahogy az oltárnál megfogadták: holtomiglan, holtodiglan.
