47000 forint volt a nyugdíja, elment a boltba… Mindenki megkönnyezte, ami történt
Kifizette a boltban a tartozásait, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be. Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy fél liter tejet, és lassan hazatotyogott a sáros úton.
A szőke boltosnő ingerült volt, miután kilépett ajtón, mert megint szellőztetnie kellett a szerinte rossz szagú öregasszony után, aki sejtette, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, de nem gondolta, hogy szellőztetni kell utána a boltban. Volt a házban fürdőszobája, de azt már nem tudta felfűteni, meleg vizet is csak a gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert már régen kikötötték. Nem sokkal azután, hogy férje hazafelé jövet a munkából összeesett a buszon és vele már csak annyit közöltek, hogy egyedül maradt.
Minden pénze elfogyott
Félretett pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, néhány tízezer forintot fia kezébe nyomta, aki a fővárosban élt segélyen. Persze dolgozott volna a Sanyi, nem ijedt meg a munkától, de nem kellett évek óta sehova. A menyére is mérges volt. Addig kellett neki a fia, amíg dolgozott Pesten, és küldte a pénzt. Amikor nehéz helyzetbe került, akkor elzavarta otthonról, és maga mellé fogadott egy fiatalabb férfit, az egyetlen unokáját meg magukkal vitték. Hónapok óta semmit sem hallott felőlük. Sokat szomorkodott. Néhányszor érdeklődött a nászasszonyától, hogy mi van a volt menyével, unokájával, de az a kapuban állva foghegyről annyit mondott, megvannak, ne aggodalmaskodjon.
A sáros úton hazafelé totyogva sok gondolat kavargott a fejében. Amióta elment a férje, azóta minden nehéz lett, elviselhetetlenül nehéz, de senkinek sem panaszkodott. Otthon gyorsan nyitotta és csukta az ajtót, vigyázott, hogy ne hűljön ki a lakás. A tűzhelyre tejet tett melegedni, vízzel felhígította, kenyeret aprított bele, de még mielőtt megmelegedhetett volna, ellobbant a láng.
Majd ha kisüt a nap, kicsit átmelegszik
A sáros úton hazafelé totyogva sok gondolat kavargott a fejében. Amióta elment a férje, azóta minden nehéz lett, elviselhetetlenül nehéz, de senkinek sem panaszkodott. Otthon gyorsan nyitotta és csukta az ajtót, vigyázott, hogy ne hűljön ki a lakás. A tűzhelyre tejet tett melegedni, vízzel felhígította, kenyeret aprított bele, de még mielőtt megmelegedhetett volna, ellobbant a láng.
Először a macska edényébe rakott. Sok nem maradt a lábas alján, de neki annyi is elég volt.
Elgémberedett keze nem engedett fel. Amikor végre elaludt, nagyon fázott. Arra gondolt, hogy holnap talán kisüt a nap és egy kicsit majd átmelegíti magát a teraszon.
Két napon át sírt a kutya
A kutya két napon és éjszakán át vonyított a hátsó udvarban. A falugondnok, aki hétfőn az ebédet hozta, nem találta a kapun az üres ételhordót. Benyitott a házba. A sarokban lévő ágyon, félig kitakart, mozdulatlan test feküdt, lehunyt szemmel, arcán egyértelmű mosollyal. Nem volt szükség önkormányzati temetésre. Az iratok közt minden költséget fedező pénzköteget találtak. Nem volt ráírva, hogy a temetésre lett félrerakva, de mindenki tudta, hogy csak azért lehetett ott. Felfoghatatlanul szomorú, és felháborító, hogy egész életet ledolgozott embereknek ilyen körülmények között kell leélniük életük utolsó éveit.
