Amikor az ember úgy dönt, hogy maga mögött hagyja a városi nyüzsgést, és a csendes vidéki élet felé veszi az irányt, gyakran idealizált képekkel álmodik a természet közelségéről, friss levegőről, nyugalomról és szabadságról. Ám a természetnek vannak kevésbé romantikus oldalai is, amelyek hamar ráébresztik az embert arra, hogy az élet itt sem mindig problémamentes. Ilyen nem kívánt „szomszédok” például a legyek!
Mi is így jártunk, amikor beköltöztünk álmaink vidéki házába. Azt gondoltuk, hogy a falusi lét nyugalmat hoz, ám a forró nyári hónapok során a legyek inváziójával találtuk magunkat szemben. Az idei rendkívüli hőség, valamint az új szomszédaink által tartott állatok még inkább fokozták a helyzetet, ami megkeserítette a napjainkat.
Tovább rontotta a helyzetet, hogy a közelünkben egy lovarda is működik, ami szintén hozzájárul az organikus hulladékok termeléséhez. Így aztán a vidéki nyugalom helyett egy legyekkel teli környéken találtuk magunkat.
Első lépésként megpróbáltuk lezárni az összes ablakot és ajtót szúnyoghálókkal, tüllökkel, sőt, ragadós légycsapdákat is felszereltünk, amelyek hamarosan teljesen megteltek. De amint egy kis szél meglebbentette a függönyt, a legyek szinte örömtáncot jártak, és újra beözönlöttek a házba.
A csalódottságunkban úgy döntöttünk, hogy erősebb eszközökhöz nyúlunk. Bementünk a legközelebbi boltba, és megvettük a legütősebb vegyszert, amit találtunk – egy „légyirtó-terminátort”. De még a közvetlen permet sem hatott a makacs vendégekre. Az egyik légy még mintha gúnyosan a szemünkbe is nézett volna, mintha csak azt mondaná: „Ennyi? Nem próbálkoztok komolyabban?”
Ekkor eszembe jutott egy régi, bevált módszer: az újság. Elkezdődött a nagy légyvadászat, ami nem csak hogy komoly fizikai erőpróbának bizonyult, de a legyek is újra és újra visszatértek, mintha semmi sem történt volna.
Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a szüleim hasonló problémával néztek szembe, és akkor egy váratlan megoldás mentett meg minket: a szegfűszeg olaj. Egy utazás során vásárolta a nagymamám még a Szovjetúnióban, és emlékeztem, hogy milyen hatásos volt. Nem egy hígított illóolaj, hanem tiszta, koncentrált kivonat. …és végül megtaláltam! Ugyan azt a kis üvegecskét!
Elővettem a szegfűszeg olajat, és elkezdtem permetezni a függönyökre, szúnyoghálókra, sőt, vattapamacsokat helyeztem az ablakok mellé, amikre néhány cseppet csepegtettem. Az eredmény nem maradt el: a legyek szép lassan eltűntek, mintha soha nem is lettek volna. Talán az illatukat nem bírták, vagy egyszerűen csak másik házat választottak maguknak.
Végül a házunk megszabadult a legyektől, és úgy tűnik, a nem kívánt vendégek inkább a szomszédoknál kerestek új otthont. Bocsánat, kedves szomszédok, de néha az életben a túlélés érdekében áldozatokat kell hozni – még ha azok legyek
